Home

Az elhatározás

Blogoljak?! Pont én? De hát úgy igazán írni sem tudok. Meg amúgy is, kit érdekelne ez egyáltalán. Meg pont most? Mikor valami nem működik... mikor úgy igazán semmi sem működik. Két hete még jó lett volna. Büszke voltam rá, hogy haladok. Igazából mindig haladok, de valahogy az a "kettőt előre, egyet hátra" típus vagyok és pont most léptem vissza egy jó nagyot. Napra pontosan 3 hete futottam le életemben először egyben 10 km-t. Hozott ez a lelkemnek akkora büszkeséget, mint amekkora megterhelést a testemnek, pontosabban a lassan két éve műtött bal térdemnek. Többé-kevésbé ennek a futásnak és a határaim feszegetésének - még néhányszor ráedzettem - köszönhetően, most az átlagos napi teendőim közben is fáj, feszül, hajlítása korlátozott. Szóval egy hete már nem edzek. A kaját próbálom tartani, szépen el is készítem, de mindig félre megy. Valami miatt nem tudok úgy parancsolni magamnak, mint ahogyan a "sérülés" előtt, amikor már éppen kezdett volna jól működni.

És akkor több embertől is megtalál a kérdés: "Nem akarsz blogot írni? Olvasnám!"

Pont most? Igen, pont MOST. Hátha ez adna most egy kis pluszt a kitartásomnak, a motivációmnak, hogy igen, végre megcsinálom. Most aztán tényleg lefogyok, pontosan olyan leszek, mint szeretnék. Amire évek óta vágyom, ami felé haladok. Haladok, de iszonyatosan lassan. Szóval ez a cél, mert hát egy ilyen blognak úgy van ám értelme, ha meg van fogalmazva egy pontos cél. És itt a cél a rég áhított forma elérése. Inkább forma, mint kiló lenne a cél, de hogy mérni is lehessen hozzávetőlegesen egy olyan számot adnék meg, hogy kezdődjön a kilóim száma hatossal. Legyen határidő is, persze az kell. Tudok is egy jót, a lehető legjobbat. Június 17. Miért pont ez a dátum? Aznap lesz a születésnapom. A 30. Uhh ez elég nagy megrázkódtatás, de ha életem legjobb formáját tudnám hozni a harmincadik születésnapomra, akkor talán nem is fájna annyira.

Na de én nem fogok ám úgy diétázni, hogy reggel zabkása, tojásfehérje omlett és egyébként csak csirkemell és rizs/saláta vagy esetleg néha túró. Nyílván ezek alapdolgok, amiket használok. De nem fogom a lehető legegyszerűbb módon elkészíteni az ételeket. Nekem kell, hogy jókat egyek és érezzem, hogy nem hagyok ki semmit. Tudom, a diéta, egy jobb kinézet eléréséért rengeteg lemondással és munkával jár, de azt gondolom, hogy lehet változatos és kedvelhető. Itt jönnek a másoknak is a blog ötletet adó, kajás, sütis képeim. Szóval a blog ezekkel lesz tele meg edzős és alakulós képekkel.

Nem megmondó szeretnék lenni, senkinek nem szeretném megmondani mit csináljon. Egyszerűen csak megmutatom, hogy nekem, hogy megy vagy éppen, hogy nem megy. Annak, akit ez érdekel.

Minden ember más és más. Mindenkinek más jön be, és annyi irányzatról, diétáról, stílusról lehet olvasni a neten, hogy az ember azt sem tudja már mit higgyen, mit csináljon, mi az, ami igazán jó. Lehet ám mindegyiktől fogyni, csak az nem mindegy, hogy a súlyod lesz kevesebb, vagy tényleg zsírt fogsz veszteni, ami a lényeg lenne. Sokakkal beszélgetek erről a témáról, ez központi téma nálam, hisz minden ekörül forog most az életemben, ha jól megy boldog vagyok, ha nem akkor depis és szomorú.

Remélem ez a blog közelebb visz ahhoz, hogy az utam során többször legyek boldog, mint szomorú és akkor talán már van is értelme az egésznek.